Exhibition

A 20. század uralkodó filozófiai irányzatai – különösen a fenomenológia – sokáig csupán “puszta dologként” tekintettek a kőre: világtalan, jelentés nélküli tárgyként. Holott a kő a világ régi tanúja és őrzője, ami jelen van kultúrák anyagában és szellemében: irodalmi és képzőművészeti alkotásainkban, emlékműveinkben, rituális és használati tárgyainkban. A lassan pusztuló, analóg üzenethordozó az állandóságnak és a rendnek is közvetítője, benne sűrűsödnek a természet erői, archaikus tudások és a művészet univerzális szimbólumai. 

Mohácsi András Vertical Silence című egyéni kiállítása a művész több mint három évtizedes munkásságából válogat, különös hangsúlyt helyezve monumentális kőszobrainak időtlen jelenlétére. Mohácsi alkotói formanyelvét és gondolkodását a – 1967-ben indult, a magyar szobrászat történetét is meghatározó – Villányi Művésztelep hagyománya formálta, ahol Bencsik István tanítványaként az autonóm, belső indíttatású szobrászat elveit sajátította el. A hatvanas évek land art mozgalma – olyan meghatározó alkotókkal, mint Robert Smithson vagy Nancy Holt –, valamint a vele párhuzamosan kibontakozó, tér kérdését vizsgáló minimalista és anti-form szobrászat – Richard Serra, Ulrich Rückriem és Robert Morris munkássága nyomán – nem csupán a nyugati világ művészetelméleti és intézményi struktúráira gyakoroltak alapvető hatást, hanem közvetett módon a kelet-európai, elnyomás alatt álló művészeti szcénákba is beszivárogtak. Magyarországon e tendenciák elsősorban a hatvanas évek végétől létrejövő, félreeső helyszínekre települt nemzetközi alkotótelepek és szimpóziumok – mint a villányi vagy a dunaújvárosi – gyakorlatán keresztül váltak értelmezhetővé. Ezek a műhelyek autonóm zónaként működtek, ahol a természeti anyagok használata – Villányban különösen a kő, Dunaújvárosban az acél –, a léptékváltás, a helyspecifikus gondolkodás, a táj, a tér és az ember kapcsolatának analitikus vizsgálata, valamint a szigorú ábrázolás elhagyása olyan diskurzusokat indított el, amelyek radikálisan szembefordultak a kor hivatalos szobrászati normáival. Ennek nem-narratív és konceptuális megközelítésnek a hazai befogadása és megjelenése mai napig korlátozott maradt, hagyománya nem épült be szervesen a magyar szobrászat hivatalos és elismert főáramába. 

Mohácsi András kőszobrai a Kahan Art Space Buda ipari csarnokában nem régészeti leletek, hanem élő, aktív jelenlétükkel, a művész statementjeként alakítják és értelmezik át a teret. Mohácsi szobrászatának fundamentumát a kő, a faragás és a statika határozzák meg. Munkáiban nincs helye ábrázolásnak – kifejezésmódja az anyag közvetlenségéből, őszinteségéből és fizikai adottságainak lehetőségeiből építkezik. Leggyakrabban választott anyaga a gránit, ez a 200–400 millió éves, földtörténeti emlékeket őrző kőzet, amelynek megmunkálása nagyfokú elmélyülést, fizikai erőt, technikai precizitást és visszavonhatatlan döntéseket követel. A faragás során minden beavatkozás egyszeri és végleges: nincs visszaút, nincs korrekció. Ez a radikalitás – az anyag, a művész és az eszközök közötti fegyelmezett, következményekkel teli viszony – adja meg Mohácsi szobrainak szellemi és fizikai fajsúlyát.

Mohácsi szobrászata a térérzetek megfogalmazására tett kísérletek: a tér dramaturgiájával foglalkozik, emberfeletti tömegeket emel, átláthatóvá és átjárhatóvá tett szerkezetekben gondolkozik a mű létrehozása közben. A szobrok a statika törvényei szerint születnek meg és nyerik el végleges formájukat – a tömeg, az egyensúly és az elmozdulás érzékeny dialógusában. A kőtömbök között kialakuló feszültség és a finoman kibillent helyzetek nyugtalanító csendet teremtenek, a térben időt eltöltve azonban otthonossá válik szilárd jelenlétük. Az anyag és a művész közötti hatalmi viszony az alkotás és az installálás során folyamatosan átrendeződik: hol az alkotó, hol az anyag juttatja érvényre akaratát. E kölcsönös alakításban mégis jelen van egy bizalmi kapcsolat: egy olyan szövetség, amelyben mindketten kompromisszumot keresnek. A művész és az anyag egymásra hatva szelídíti és formálja a másikat: az elementáris kő nem csupán alakot ölt, hanem visszahatva a művészre ő is aktív szereplőként van jelen.

kurátor: FARKAS Tiffany

 

MOHÁCSI András (1963, Budapest) szobrász, a monumentális kőalapú plasztikák egyik meghatározó hazai alkotója. Budapesten él és dolgozik. Művészeti tanulmányait 1977 és 1983 között Szlávik Lajos Festőiskolájában és a Pázmándi Antal Stúdióban kezdte, majd 1991-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán, Somogyi József növendékeként. Mesterképzéseit a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, majd a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán folytatta Bencsik István tanítványaként, ahol mesterdiplomáját 1998-ban, DLA fokozatát pedig 2005-ben szerezte meg. 1993-ban tanulmányutat tett az Egyesült Királyságban – Anglia, Skócia és Wales ikonikus kőemlékei mély hatást gyakoroltak rá, s ez a tapasztalat meghatározóvá vált szobrászati látásmódjában. 1993 és 1998 között a Villányi Kőszobrászati Művésztelepen dolgozott, ahol formanyelve kiteljesedett: alkotói gyakorlatában a kő statikai és archetipikus jelentésrétegeinek kibontása kap központi szerepet. A 2000-es évektől kezdve grafikákat és festményeket is készít, színházi díszlettervezőként is dolgozik. Önálló kiállításai voltak többek között a Kahan Art Space Pestben (2023, 2024), az Artus Galériában (2011, 2002, 2000) és a Kiscelli Múzeumban (2003). Köztéri munkái megtalálhatók Budapesten, Pécsett és Lahrban (Németország) is. 2000 óta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója.

FARKAS Tiffany (1999, Szolnok) Budapesten élő kurátor és esztéta. Kurátori diplomáját 2020-ban szerezte meg a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, majd 2022-ben az ELTE Esztétika Tanszéken szerezte meg mesterdiplomáját. Kutatási területe a mesterséges intelligencia és digitalizáció hatása a kortárs képzőművészetben, de kurátori munkájában foglalkoztatják humánökológiai kérdések, és a kortárs művészetben megjelenő archaikus és modern mítoszok is. Korábban dolgozott a Ludwig Múzeumban és az Artpool projektjén is, rendszeresen nyit meg kiállításokat és publikál különböző platformokon. 2023 óta a Molnár Ani Galéria kurátora. 

 

Információ

megnyitó: 2025. június 5., csütörtök 19 óra | megnyitja: Mélyi József, művészettörténész

a kiállítás megtekinthető: 2025. június 6. – 2026. április 30. | előzetes telefonos időpont-egyeztetés szerint hétfőtől csütörtökig 10:00-től 16:00-ig

időpont és sajtókapcsolat: Németh Adrienn | +36303804905 | nemeth@evakahanfoundation.org

cím: Kahan Art Space Buda | 1116 Budapest, Gyapot utca 4.

 

photo credit: ©Szalontai Ábel, ©Hegyháti Réka