Exhibition

A „Delft Blue”-t a 17. században Hollandiában fejlesztették ki abból a célból, hogy a kínai porcelánok iránti megnövekedett keresletet hazai termékekkel tudják pótolni. A fehér agyagból készült kerámiák megközelítették a kínai minőséget, ezért gyorsan elterjedtek Európa szerte. A gyártás korai szakaszában a „chinoiserie” stílus, a fehér alapon kék minták festése volt jellemző. A kínai porcelánokon gyakran látunk zsánerjelenteket. Olyan hétköznapi helyzetekben látunk embereket, amikről leolvasható az életmódjuk, környezetük; tájak, kertek, enteriőrök. Hollandiában a kínai motívumrendszer és zsáner helyét átvette a helyi szokások és hagyományok ábrázolása a mezőgazdasági munkáktól a hajókig, a szélmalmoktól a korcsolyázásig, a gyarmatokon zajló élet ábrázolásáig, amit ma már kritikai szemmel nézhetünk. Ennek a stílusnak Delft lett a központja, így azóta is Delft Blue-ként említjük.

A Budapest Blue kiállítássorozat – a Delft Blue után – Szabó Eszter Ágnes budapesti, illetve speciálisan magyar verziója. Saját magánmitológiai gyűjteménye személyes élményeinek, mérföldköveinek kékkel, máskor pirossal hímzett vagy festett kivetülése a valóság és fikció határán. SZEA munkáiban követni igyekszik a felvédők és porcelánok zsánerképeinek hagyományát, de olyan aktuális események ábrázolásával, amelyek alól a művész nem tudja kivonni magát, és amelyek egy város és talán egy egész ország életét is befolyásolják. Kül- és belpolitikai események és helyzetek, amik így vagy úgy bekerülnek a hétköznapokba, és kortárs életképekként látjuk őket magunk előtt, legyen az a menekültválság, a gender kérdés, az oktatás helyzete, tüntetések, kilakoltatások, ételosztások, gazdasági és társadalmi kérdések, amik folyamatosan reflexióra vagy önreflexióra késztetnek. Hogyan tudjuk a hagyományainkat összeegyeztetni azzal a mértékű változással, amelyet nap mint nap átélünk? Hogyan tudunk együtt élni a múlt ereklyéivel a megváltozott életmódunkban?

Ezek a falvédők már régen nem a polgárság- vagy a parasztság vidám és szomorú életképei, nem is háziasszonyi kifejező eszközök, hanem sokkal inkább kérdésfelvetések, illetve kritikai észrevételek, amelyek SZEA munkája által kikerülnek a nyilvánosság elé. Évek óta gigantikus és irányított konzultációk között élünk és szinte észre sem vesszük, hogy milyen kevés terünk maradt a saját észrevételeink megtételére. A véleménynyilvánítás szabadsága ismét egyre szűkebb keretek közé szorul, többek között a konyhákba és családi asztalok köré, ahol mindig is helye volt a diskurzusnak. A falvédők és kárpitok, de még az étkészletek is inspirációként szolgálnak arra, hogy meghúzzuk az ívet a múlt és a jövő-, valamint a személyes és nyilvános tér közé, és igazi párbeszédeket folytassunk.

A magánmitológia és kritikai nézőpont / jó gyakorlat keresése egy ponton összekapcsolódik, a görög mitológia talán első hatalomkritikus művével, Arakhné kárpitjával. Bár a politikai hatalom napjainkban nem híres átváltozások révén lepi meg a halandókat, nem szőlőfürt, vagy éppen egy hattyú képében, hanem számára fontos és aktuális szimbólumokkal, azonban Arakhné és Pallas Athéné ókori kárpitpárbaja tanulságul szolgálhat azoknak, akik a hatalom dicső tetteit, vagy éppen a kevésbé dicső cselekedeteit szeretnék látni. Arakhné kárpitja az első (Ovidius által) lejegyzett feminista kritikai mű lehetett, így a többi falvédő és tányér mellett ennek rekonstruálása és bemutatása a kiállítás egyik központi gondolata.