Kahan Art Space Budapest

A Dr. Kahán Éva Alapítvány szeretettel meghív Konrád György író születésének 90. évfordulója alkalmából rendezett emlékkiállítására.

Mohácsi András 2012-ben készített egy személyes hangvételű rajzsorozatot Holokausztban megölt emberek emlékére.

A Postseason című festménysorozat Split, Josipa Krolo szülővárosának dzsentrifikációjával foglalkozik, ami Krolo véleménye szerint a Jugoszlávia felbomlását követő háború utáni privatizációs bűncselekmények következménye és a gazdaság turizmusra történő teljes ráhagyatkozásával következett be.

A Dr. Kahán Éva Alapítvány bemutatja a Kahán Art Space Budapest-ben

A My explosions projektnek tragikus társadalmi és személyes színezete van.

„Fontos számomra, hogy felvetéseimet saját élmények vagy jelenségek személyes olvasatai indítják."

A Dr. Kahán Éva Alapítvány bemutatja Lantos Csenge „Az emlékezet tivornyái” című egyéni kiállítását a Kahán Art Space Budapestben.

A Dr. Kahán Éva Alapítvány bemutatja Kis Judit intermédia művész kiállítását a Kahán Art Space Vienna & Budapestben.

József Attila: Eszmélet (részlet), 1934

Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.

Mi történik, ha egy francia-magyar és egy japán-magyar fiatal, tehetséges művész összefog?

Utca, ház, autó. Falusi épületek, otthonok, környezetük és amit elárulnak a társadalomról, szociális különbségekről. Ez a kiállított képek tárgya.

Juraj Florek száz százalékban városi plen-air festő, akit idealizmusa arra ösztönöz, hogy újraértelmezze és a jelenlegi posztindusztriális tájhoz igazítsa a festészetét.

A művész közel egy évtizede foglalkozik a felhalmozás, gyűjtögetés, és az ebből fakadó rendetlenség 21. századi problémájának művészeti oldalról való megvilágításával.

A művészt egy ideje az antropocén mint geológiai határvonal foglalkoztatja, az ember által felszabadított erők kártékony működéséből létrejövő eltűnés- és katasztrófasorozat, amely válaszút elé állít mindent és mindenkit.

Balla Márta és H. Jancsó Kata 2020 januárjában egy hónapot töltött Toszkánában a Dr. Kahán Éva Közhasznú Alapítvány Művészeti Rezidencia Programján.

Kovács Zoltán két fontos momentumát szeretné megmutatni és kifejezni szobrászati munkájának. Egyrészt azt a konstruktív alkotási módszert, melynek minden egyes lépcsőfoka (az első struktúrai vázlattól kezdve egészen a bronz plasztikáig) átgondolt és kulcsfontosságú. Másrészt azt a feltevést, hogy a kialakított, létrehozott forma hogyan módosulhat különböző, eltérő anyagok felhasználásával.

Pallavi Majumder képzőművész, aki Kalkuttából (India) érkezett hozzánk. Szívesen kísérletezik, gyakran tör ki a kétdimenziós festmények korlátai közül, hogy a teret is elfoglalja.

Horváth Csilla a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakán diplomázott, ám már a diplomát megelőző időszakban is a térbeli megoldásokra koncentrált munkáiban.

Az Osztálykülönbségek című kiállítás a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szabó Attila osztályának másod- és harmadéves festőművész szakos hallgatóinak munkáiból áll. A kiállítás fókuszában a diverzitás bemutatása áll, illetve az a kérdésfelvetés, hogy a fiatal, pályakezdő festőművészek alkotásai hogyan illeszkednek a kortárs képzőművészet egyes tendenciáihoz.

Labrosse Dániel hatodik önálló kiállításának címe Everything Will Be Fine, azaz “Minden rendben lesz”. Ez a mondat egyfajta mantra, amely stresszoldásként szolgál a minket körülvevő világban, ahol sokszor úgy érezzük, hogy semmi nincs rendben, és egyhamar nem is lesz.

A kiállításnak kilenc állomása, összegzése, pillanata van.
Különleges alapanyagok, a tökéletesség keresése, demonstratív, a szigorra hajlamos szakma sztenderdjei szempontjából szinte illetlen darabok, hiszen bennük az alulértékelt, lenézett alapanyagok találkoznak a míves foglalatokkal.

Tizenkét évvel ezelőtt két házaspár úgy döntött, hogy alkotótábort szervez javarészt fiatal művészek számára. Azóta sok minden történt a festőkkel és szobrászokkal. Megértek, változott a látásmódjuk, fejlődött a technikájuk, kialakult a saját stílusuk, és egyre újabb témákhoz nyúltak. Néhányan közülük időközben a külföldi művészeti vásárok és fair-ek állandó szereplőivé váltak, míg mások felhagytak az alkotói munkával. Ezen a kiállításon olyan kérdésekre keressük a választ, hogy mire elég tizenkét év a művészetben?