MARVELOUS PROBLEMS
Emanuela Lekić
Emanuela Lekić a „MARVELOUS PROBLEMS” sorozat új képeivel a festészet előtt tiszteleg, a festészet, mint médium problémáit, intellektuális koncepcióit vizsgálja. Alkotásaival elsősorban a festészet szürrealista módszerére utal, amely a képet nem a valóság ábrázolásaként, hanem a valóság és a képzelet közötti finom határvonalon felépített új valóságként értelmezi. A festmény nem a valóság, mert nem tárgy, hanem csak annak ábrázolása, ahogyan azt Magritte híres művében, a La trahison des images-ban bemutatja. Ezért a művész a színház tematikus repertoárjából merít, amely az új sorozat jeleneteinek platformjává válik.
Emanuela Lekić a festés előtt először egy modellt készít – egy építészeti teret, amelyben megfigyelheti a fény, az árnyék, a tónus vizuális elemeit és a motívumok közötti kapcsolatokat, kialakítva a kompozíciót, amelybe később a festés során beilleszti a figurákat. De ez a színházi díszlet is csupán egy ábrázolás, az élet képe – amit Platón és Arisztotelész mimeszisnek, a valóság utánzásának neveztek. Lekić a 19. századi otthoni szórakoztatásra használt miniatűr papír- vagy karton színházakból merít ihletet, és modelljeiben olyan díszleteket épít, amelyek menedék érzetét keltik, egyszerre ábrázolva a biztonságos menedéket és a potenciális csapdát.
Ez a környezet a következő pillanat várakozásának színházi feszültségét hordozza, idézve az olasz metafizikai festészet hangulatát, például Giorgio de Chirico szürreális, irracionális-vízionárius kompozícióit, amelyekre az elhagyatott terek vagy elfeledett helyek ábrázolása jellemző. A néző egyfajta nyugtalanságot, kísérteties hangulatot és kísérteties csendet érez a bársonyos szövetek, szalagok, babák, öngyújtók és eldobott cigaretták között, ahol csak egy kéz vagy arc töredékes ábrázolása utal az emberi jelenlétre, mintha egy járókelő titokban figyelne téged. Ugyanez a rejtélyesség idéződik fel az árkádokban, mellszobrokban és szobrokban, amelyek de Chirico látszólag kísérteties terein főszereplőkké válnak, ahol a figurák – akárcsak Lekić tereiben – forgatókönyv, megírt párbeszédek vagy monológok nélkül mozognak, vakon várva a színpadon a fényeket.
Lekić több felvonást hoz létre különböző mesterséges és tökéletlen díszletekkel, ezáltal egy koherens és gondosan megtervezett mű sorozat keretében épít fel egy narratívát, amelyben hangsúlyt kap az ikonológiai szinten való képértelmezéshez vezető szöveges réteg is. Az Intermission és a Prologue egyértelműen a színházi szókincs jelzői, míg a Marvelous, Oh No és a Mine All Mine a nézőt egy kísérteties csendbe vezeti, amely tele van a szöveg konnotációinak birtoklási vágyával és az erdőben játszódó jelenetek környezeti feszültségével. Itt a néző dilemmába kerül: az esemény már megtörtént, vagy még csak meg fog történni? Hány résztvevő volt, amit a három cigaretta sugall? Naplementét vagy napkeltét látunk? Mennyire veszélyes a meggyújtott cigaretta a papírszínházra, amelyben elhelyezkedik?
Ez az álomszerű légkör – békés és kromatikusan vonzó ugyanakkor furcsa – egyértelműen kapcsolódik a szürrealista tendenciákhoz, amelyek rejtélyes állapotokat és képeket hoznak létre, amelyek arra késztetik a nézőt, hogy újragondolja mind a ábrázolást, mind a saját észlelését.
Lekić nem ad egyszerű válaszokat, hanem mesteri rendezőként kérdéseket vet fel, és nem a kép konkrétumában, hanem az értelmezésre ösztönző utalásokban találja meg a szépséget.
Emanuela Lekić (1996) horvát képzőművész, aki a kortárs festészetre specializálódott. 2019-ben végzett a Zágrábi Képzőművészeti Akadémián, Igor Rončević professzor mentori irányítása alatt, Classroom Faces című diplomamunkájával, amelyet a Zágrábi Horvát Iskola Múzeumában és a Krki Decumanus Galériában mutattak be. Mesterdiplomája megszerzése után Lekić több nemzetközi rezidenciaprogramban vett részt, többek között a párizsi Cité Internationale des Arts-ban, a lipcsei New Painting Residency-ben és a prágai Képzőművészeti Akadémia Erasmus+ mobilitási programjában. Ezek az élmények tovább fejlesztették művészi nyelvét és szakmai elkötelezettségét.
Művészi gyakorlatában a kortárs figurativitást vizsgálja a portrékészítés és az emberi alak intim és pszichológiai megközelítésén keresztül. Lekić műveit Horvátország-szerte, jelentős nemzeti galériákban és kulturális intézményekben állították ki. Jelentősebb csoportos kiállításai között szerepel az 5. és 6. Festészeti Biennále (Meštrović Pavilon, Zágráb), a Situations (35. Ifjúsági Szalon, Forum Galéria, Zágráb), a From Y to Z (Oktogon, Zágráb), az Erste Fragments 14 (Kranjčar Galéria, Zágráb) és a Red and Black csoportos kiállítás (Forum Galéria, Zágráb). Több egyéni kiállítást is rendezett neves galériákban, köztük a Night Shift címűt a Kortil Galériában Rijekában és a Lauba Házban Zágrábban, mindkettő jelentős médiafigyelmet kapott. Művei olyan vezető művészeti magazinokban jelentek meg, mint a horvát Kontura és a nemzetközi Booooooom.
Akadémiai és szakmai pályafutása során Lekić számos díjat és elismerést kapott, köztük a Rektor-díjat művészeti-tudományos együttműködésért, az Akadémiai Tanács elismerését az akadémiai kiválóságért, az Erste Fragments 14 közönségdíját, a Lauba Black Tree Award díjat a legjobb független művésznek a Nesvrstani Art Fair kiállításon, az első díjat a Self-Portrait Triennial kiállításon Samoborban, valamint a Milan Tucović Award díjat a Nemzetközi Művész Csúcstalálkozón Grožnjanban. Művei horvátországi és külföldi magán- és intézményi gyűjteményekben találhatók.
A kiállítás kurátora Jelena Tamindzija Donnart (1989), 2014-ben szerzett diplomát művészettörténet és horvát tanulmányok szakon a Zágrábi Bölcsészettudományi és Társadalomtudományi Karon. A Francia Köztársaság kormányától ösztöndíjat kapott (2012), a CEEPUS ösztöndíjat a Bécsi Egyetemen végzett kutatómunkájáért (2014), valamint a Zágrábi Egyetem rektori díját (2013-2014). Tamindzija Donnart részt vett az ERASMUS hallgatói csereprogramban az olaszországi Veronai Egyetemen (2013), amelynek keretében kettős diplomát szerzett a Zágrábi Egyetemen és a Veronai Egyetemen.
Ezenkívül Tamindzija Donnart posztgraduális tanulmányokat folytatott a berlini Kulturális Diplomácia Intézetben (2013). Később gyakornokként dolgozott a zágrábi Lauba – Művészet és Emberek Házában, a Peggy Guggenheim Gyűjteményben és a Velencei Építészeti Biennále Amerikai Pavilonjában, valamint kurátorként dolgozott Sanghajban, Kínában.
Jelena Tamindzija Donnart meghívott kurátorként részt vett a CCA Andratx rezidenciális művészeti projektben Mallorcán 2022-ben, és számos egyéni és csoportos kiállítás kurátorként, valamint a Dubrovniki Modern Művészeti Múzeum nemzetközi projektjeinek kurátorként és menedzserként dolgozott (Ahmet Ertug – Point of Vanishment, 2017, Oceans – művek a Thyssen-Bornemisza gyűjteményből, 2018, Worlds within worlds – Sophie Erlund, Igor Eškinja, Stephen Kent, Josep Maynou, Mark Požlep, 2023, Andy Warhol – I am from nowhere, művek az Andy Warhol Modern Művészeti Múzeum Medzilaborca gyűjteményéből, 2023, Tony Cragg – Sculpture, 2025)
2016 óta Tamindzija Donnart a Nomad – Horvát Kortárs Művészeti Iroda tagja és társelnöke. 2017 óta a Dubrovniki Modern Művészeti Múzeum kurátora.
Marvelous Problems Emanuela Lekić első önálló kiállítása volt Ausztriában, a bécsi Kahan Art Space galériában. A kiállítás most a budapesti Kahan Art Space galériában is megtekinthető.
megnyitó: 2026. március 11. | 18:00
megtekinthető: 2026. március 11. – május 2.
nyitvatartás: keddtől szombatig | 13:00 – 18:00
cím: Kahan Art Space Pest | 1072 Nagy Diófa utca 34.
